Balaskó Ákos

ELEMÉSZT

Az erkélyajtót csak egy perce hagytam
nyitva, csak vízért mentünk meglocsolni a
díszpaprikát a fojtó alkonyatban.

Szakaszos döngés, harapások szárnyba.
Ciripelés szűrődött a szúnyoghálón.
A pókfonál türelmes magánzárka.

A karnis kitakart zugába húzva
függött öt-hat fényes fehérre nyalt gubó.
És a görcsös menekvés zaja újra.

Másnapra úgyis eltűnik, mit számít.
Elalszunk a takarónkon ahogy, holnap
tesszük a dolgunkat, tehetünk bármit.

Bámulatos, hosszú álmokat adhat
egy kéjgyilkosság szomszédos szobája, ha
a közöny ilyen szelíden takargat.