Jónás Tamás

TÉTOVA TÖRTÉNET

Zitának

Az öntözőcsapot, egy pillanatra csak,
az egyetlen virág, halott rózsa felé,
magányos kertben áll, szirmát nem ejtve ég,
ahogy a fák is, úgy, színes a szenvedés,
hangos a fájdalom, néma a pusztulás,
nemes fenyők alatt, lábamnál macska ült,
játékból mintha csak, én is játék vagyok,
hogy víz érje szegényt, az öntözőcsapot.