Jónás Tamás

NAGY UTAZÁS

piros hetessel jöttem én álltam a busz végén szegény vártam a hidat a vízözönt hátha csacsog és rám köszönt de néma volt a busz a test ikarus de nem budapest csodáktól mentesen megint egy új rendelkezés szerint haladni hogyha kell tovább nyikorgó busz vagy gyenge láb karszalag bájos ellenőr kanyarban kérdés el ne dőlj jelezz megálló hortobágy nem bírja senki már tovább kilenc lyuk űr a szíveken drága pirosom hetesem csuklós busz bárcsak lenne mód középen ülni mint a gróf kilesni hogy a vezető bolond vagy megszerethető a kosztolányi tér ha jön a férfiemberből a könny ne cseppenjen
a lábra le s a móricz bácsi térre se városban busz a buszban én a szegycsont kő vagy kőkemény a fejben köznapi cselek gyerek tavasz nő csicsereg még nem tudom mért hallgatok vannak közöttünk angyalok buszos pír vén motor donog lehet hogy jobb lenne gyalog közhírré tenni nincs erőm összevarrva a busztetőn a szárnyak óriásiak
s a néma halandók miatt csak állok ülök szótlanul a város szenvedni tanul