Jónás Tamás

A TEKNŐS ÉNEKE

Hátamra fordítva. Hasamon az ég.
Kipattant az éjjel minden buborék.
Köpköd a tenger, valaki nevet.
Kíméletlenek az embergyerekek.

Szárnyakká lettek a lábaim, suták.
Kozmoszom lakását most rendezik át.
Hallgatok. Helyettem nyöszörög a csönd.
Mélyen vagyok, mint a bolygók odafönt.

Lelket izzadok, sós, nehéz levegőt.
Halakat cukkolnak a vizes legelők.
Kényes sirály sikolt, nem segít a jó.
Megőriz, meggyilkol a gravitáció.