Jassó Judit

NATÚR NŐ

Szeretem az ilyen natúr nőket.
Tisztán adják elő a mondanivalót,
Nincs félreérthető kifejezés benne,
Nem szükséges melléjük magyarázat.
Anyának szerettem volna ilyet,
Aki, ha rám néz, mindent félretesz,
Elég, ha rács, egy kapaszkodó,
Hangulatai nem festik át.
Megnyugtató s egyben jellegtelen.
Hisztériára gyakorlatilag képtelen,
Vannak határai legbelül,
Nem szorul korlátozásra itt kinn,
Nem szól rám, hogy iszom a kávét,
Csak elém teszi, egy tej, két cukor.
Én is lehettem volna ilyen,
De legalul van az eredeti szín.
Születni kell, azt hiszem, erre,
Vagy sóvárogva várni, míg lepattogzom.