HOLMI
HOLMI.org | A Holmi internetes vltozata |
  • A HOLMI postájából
  • Búcsú a HOLMI-tól
  • Figyelő
  • Fordítás
  • Interjú
  • Kotta
  • Legfrissebb
  • Levelezés
  • Napló
  • Nekrológ
  • Próza
  • Tanulmány
  • Uncategorized
  • Vers
  • Visszaemlékezés
  • Vita
  • Főoldal
  • Rendezvények, hirdetések
  • Kereső
  • Repertórium
  • PDF Archívum
  • Lexikon
  • Impresszum
  • Bejelentkezés


    Mihent az rk nyomtatsba egy egsz nemzet elt el kezdenek egymssal vetlkedni, azonnal meg indul a szp elmlkeds...

    Novák Éva: KÖSZÖNET

    Novák Éva

    KÖSZÖNET

    Douglas Dunn versét olvasom az első világháborúról.
    Sírok. Már csupán szüleim nemzedéke szerint
    nem vagyok öreg, pedig hát nincs
    öreg, öregebb, legöregebb,
    egy bizonyos koron túl (nem merülök kínos részletekbe),
    nincs más, csak brutálisan öreg,
    aki nem kortársa másnak, mint a valaha élt összes öregnek.
    És tudom azt is, hogy az öregek szeme kiszárad,
    az egykor elsírt könnyek felhőkké tömörödtek,
    valahol, valamikor eleredtek,
    az óceánok így tágulnak egyre.
    És tudom azt is, hogy az öregek szíve megkeményedik,
    felismerhetetlen tárgyként zörög
    csikorogva görbülő bordák ketrecében.
    Csoda történhetett tehát.
    Köszönöm neked huszadik század emlékeidet,
    mert újra és újra felkavarnak és elfelejthetem öregségemet.
    Köszönöm, Douglas Dunn.

     

    Holmi 2005 | Tervezte a pejk
    Valid CSS! Valid HTML 4.01!