Tandori Dezső

WEÖRES-KÖNYVJELZŐ,
MÍG VAN MIT JELZŐ

Nincs mit jeleznem?
Mit – senkinek sem?
Ami érvényes?
Ami csak kézhez,
kinek eszéhez,
kinek szivéhez?

De ez – Szép Ernő.
Abszurdul megnő
megint a súlyom.
Már nem, hogy folyton
gyötör, leadnám.
Fenyegetőbbek,
amik várnak rám.

Ha-mi méretnyi,
test-szív kilónyi,
bújni vagy menni:
nincs hogy kilógni.

Egy szál lépéshez
kétféle lábnyom!
Véghez mi végez?
Megjött-e rákom?

Két szál lábnyomhoz
egy-ákombákom.
Amit halálom hoz,
élve találom.