Nagy Márta Júlia

HAJNALKÉK

A vízből és a földből sár lesz,
a levegőből és a tűzből füst,
a vízből és a tűzből hőforrás,
a földből és a tűzből sivatag,
a vízből és a levegőből pára,
a földből és a levegőből por.

Sötétben haldoklik egy különös állat:
hajnalkék a szeme, gyöngyház a sörénye.
Mert az a mélyerdő tele van halállal,
figyelmeztették is: ne bóklásszon erre.

Ocsmány varangy mormol fáinak ölében,
ragacsos a bőre, gyantacsöpp a szíve.
Mert azok a fák mérgeket könnyeznek,
megkeseredett a virágaik méze.

Gyöngyház szőrszálak fekete levélen,
alvadt vér száradt rá csillámló szügyére.
Sírja az avar lesz, koszorúja gomba,
gyászolni eltévedt turisták fognak majd fölötte.

A rózsából, a mézből szép lesz,
a nyárból, a borból ünnep,
a levélből, az aranyból korona,
a tőkékből, a bíborból domb,
a kékből, a gyöngyből hajnal,
egyetlen szederjes folttal.