Villányi László

ÁLOM

Jékely Zoltánnak

Ha nem annyira mulya, délben, a nyári égen fehérlő hold,
a kócsagok álldogálása, a héják körözése a sínek mellett
már intő jel lehetett volna, a mozgó jégverem édesanyja
városába vitte, pedig el sem hangzott a murok, májka
vagy pulya szó, majdnem földije a táskába dugta lábát,
ott melegedjen, ha nem annyira mulya, nem hagyja
fölizzani indulatát, nem marad egyedül a kánikulában,
nem rohan a sötétben induló vonat mellett az a valaki,
akinek mindaddig gondolta magát, nem bámulják idegen
arcok, nem úgy várja az éjszakát, hogy meg sem érkezhet.