Tatár Sándor

ÚJ OPERÁCIÓS RENDSZER; AZ KÉNE!
MEG MENTÁLIS FOGKRÉM.

Elkapott, haj, érzem, most kel
-lene nagyon egy új szoftver,
új program, új kiterjesztés,
hogy fel- avagy kiengednék:
ki tudja, vajh, holnap lesz még
más, vagy recsegő ereszték
lesz csak, s benne szétdúlt szoftver,
melyet már senki nem ront el…
De nincsen, csak ez a régi –
reményem sincs lecserélni;
ha lefagyna, elviselném
(bár nem jó, ha semmi sem mén).
De nem lefagy; megbolondul –
jaj, de szöknék e porondrul!
Ám, mint ásóvágta pondró,
lettem kényszer-önsorsrontó.

Vagyok: magam akadálya,
nem gondolok nyaralásra,
kotdazűrre, síszünetre,
nem bánt kopott ízület se;
sokkal jobb így is a hardver –
orvos sajnálkozva hajt el;
szolgálnak még inak, csontok,
tartják az ostromlott frontot,
tüdő, szív, máj elműködget,
híján most még nagy zűröknek,
néz a szem, az orr szimatol,
a fül hall, a száj kipakol,
de csak mit nem fojt magába
a psziché, az ostobája!
Emésztenek gyomor, belek;
a test, lám, nem nyomortelep –
csak a szoftver, csak a szoftver!…
Mentsek? Milyen adatot kell!?