Szlukovényi Katalin

LÉLEKVÁNDORLÁS

Géher István emlékére

a balatoni fák a pesti fák a
tudat legmélyén pislákoló fáklya
amit tanulni kell megérteni
mit rejtjeleznek morze-fényei

amíg építed a tested a lelked
másokból hogy megéld megénekelhesd
modelleket és húst inkorporálsz
közös ritmus a vacsora a nász

felépíted a tested a lakásod
a pályád a baráti társaságod
míg rítussá lényegül a rutin
s elboldogulsz az élet alkuin

megtanulod testedet lelkedet
hogy annak örülj aminek lehet
hogyan használd hogyan oszd be magad
hogy akkor őrülj meg mikor szabad

és ha kiépítetted saját rended
mely végre igazán szabadon enged
ha tényleg megragadtad a napot
épp csak addig tart míg továbbadod

tapasztalod míg bekebelezed
mások életéből az életed
és mindegy akár bosszús akár hálás
akarod nem akarod nincs megállás

más testeken és tudatokon át
rakjuk össze magunk másolatát
én te mi ők ugyanaz a személy
egymásban lüktet mindaz aki él

esküszöm a vers eleje és vége
közé feszített kiszámíthatatlan
esendő és beteljesült alakban
mégis másképp-nem-lehet életére

amelyben időnként megsejthetem
hogy mása sincs csupán az értelem
hogy megboldogulva megöregedve
átköltözhess a testből a szövegbe