Poós Zoltán

HŐEMELKEDÉS

Lopva pillantottam az amputált lábú férfira.
Később láttam: bal karját is levágták, jobb kezén
két ujjat hagytak. Egy másik kórteremben ültem
az ágy szélén. Egykedvűen nézett maga elé,
nyári szél mozgatta az összekötözött,
narancsszínű függönyöket.

A következő héten, amikor elmentem a szoba
nyitott ajtaja előtt, megszólított. Fiatalember,
kivenné a lázmérőt a hónom alól?
Itt felejtették a nővérek, nem akarom,
hogy kicsússzon és a földre essen.
Drága mulatság lenne. Persze. És mennyi?
37 fok, kereken. Hőemelkedés.
Legyintett a megmaradt karjával. Kánikula, június.
Meleg léghullámok futottak végig a fák csúcsain.
Idáig érezni a parkon túlról a hömpölygő forgalom hullámverését.