Karafiáth Orsolya

A SELLŐ

Latolgat még a víz: akarjon-e.
Megnyaldos, kellemes. Hogy tud mozogni!
Akar végül, elönt, erőszakos lesz.
Ragad! Sodrába vesz, nem csúszhatok ki.
 

Combom simítja, láb közé folyik.
Csorog, már túl, eltűnt a kádperem.
Én nem döntök, mert én nem is tudok.
Fény villódzik a lázas pikkelyen.
 

Hiszen ő így szerelmes! Én is! Én is!
Kövek segítik, minden ővele!
A csempeél, a sziklapart! A szél!
A légszomj józanít. De nem. De ne!
 

Szempár nyílik, hullámokat csodál.
Visszájuk nyűgözi, ki csak lebeg.
Nem húz a mély, és nem fogad a part.
Fulladni így. Vagy élni így. Lehet.