HOLMI
HOLMI.org | A Holmi internetes vltozata |
  • A HOLMI postájából
  • Búcsú a HOLMI-tól
  • Figyelő
  • Fordítás
  • Interjú
  • Kotta
  • Legfrissebb
  • Levelezés
  • Napló
  • Nekrológ
  • Próza
  • Tanulmány
  • Uncategorized
  • Vers
  • Visszaemlékezés
  • Vita
  • Főoldal
  • Rendezvények, hirdetések
  • Kereső
  • Repertórium
  • PDF Archívum
  • Lexikon
  • Impresszum
  • Bejelentkezés


    Mihent az rk nyomtatsba egy egsz nemzet elt el kezdenek egymssal vetlkedni, azonnal meg indul a szp elmlkeds...

    Csengery Kristóf: LEVÉL HAMLETHEZ

    Csengery Kristóf

    LEVÉL HAMLETHEZ

    „Álmát alussza Dánia.”
    (Kálnoky László)

    Mondd, visszatérsz-e néha,
    mikor a Hold sárgás tejét
    isszák mohón a fák, sötéten fénylő
    szélcsendben, hűvös éjszakákon?
    Nem az ittmaradottakat
    riasztani, a félelmében
    párnájába harapó gyermeket
    s kísértet láttán halkan felsikoltó
    anyját – nem úgy, mint
    nemződ, az orvul legyilkolt Igazság,
    a mindig mindent meghalló, kinek
    álmában mérget
    csöppentettek fülébe,
    s nem adatott egy végsőt
    fohászkodnia, mielőtt
    az ismeretlen tartományba indult.
    Te másként haltál: habár neked is
    méreg szivárgott
    penge szabdalta ereidbe,
    küzdhettél mégis, s ez megadta
    a legutolsó szó, a legutolsó
    lehelet békéjét. Mert úgy hiszem,
    bárhol is élj most, bármely
    titokzatos szellemvilágban:
    szelíd királyfi,
    nem táplálsz bosszúvágyat.
    Ha szigorú voltál – csak önmagaddal.
    Ezért tiéd Horatio szava:
    bennem a dánnál több a római.
    Mondd, eljössz néha, nagy titokban, úgy,
    hogy senki sem tud róla?

    Megállsz-e olykor
    az alkonyati utcán, arcod
    fél kézzel eltakarva, hogy
    fel ne ismerjenek? Figyeled-e
    a mozdulatokat, hallgatod-e,
    hogy mit mondanak kocsiból kiszállva,
    padokon ülve, a vízparton és az
    asztalok mellett? Látod-e a nyüzsgést,
    mikor a boltokban az olcsón árult
    portékát csődület veszi körül?
    Eszedbe jut régi szavad? Nekem
    eszembe jut: én megvetem
    e szennyes kacatot… – És látod-e
    a mulatságokat, vetélkedőket,
    a táncot és a magakelletést?
    Hallod-e a szavakban a hamisság
    mutálva megcsukló felhangjait?

    Ha itt jársz köztünk és hallod a szót,
    azt gondolod talán: ugyanazért
    hazudnak, amiért a te idődben
    tették. Hazudniuk kell. Míg te éltél,
    gyilkos uralkodott. Ma egy
    szélhámos vezeti
    orránál fogva Dániát – befogja
    az orrukat, így nem érezhetik
    a bűzt. Dánia börtön – mondtad egykor
    Rosencrantznak. Tévedtél, Hamlet: a
    dánok lelke a börtön. Nincsenek
    se rácsok, se falak. Belül a rács.
    Birkák a dánok, bambák, ostobák,
    kórusban bégetnek, s maguk alá
    potyogtatják apró bogyóikat,
    sunyin bámulva a vezérürüt,
    ki csak hitványságban emelkedik
    fölébük. Szétlopkodja Dániát,
    úgy hoz törvényt, hogy szabadon
    lehessen csalnia, s vizeletével
    szentesíti az új szabályt,
    mert írni nem tud. Labdajáték
    a kedvtelése, csarnokokat épít
    a nyomorult, gyűljenek össze
    s ujjongjanak a dánok: csapatuk
    győzött – igaz, hogy közben ők maguk
    szép lassan mindent elveszítenek.

    Te, önmarcangolásnak doktora,
    magisztere a lelkiismeretnek,
    te, aki átláttál minden szitán:
    ha szellem-álruhádban
    eljössz néha, és hallgatózol,
    megtudhatod, itt minden ugyanaz.
    Nem lett tisztább a levegő,
    semlegesíthetetlen,
    lassan ölő mérgektől fémes ízű
    a víz, mely csillogó pohárban
    vár minket asztalunkon.
    Persze mindenre új címkét ragasztott
    a szemfényvesztés. Más nevekkel
    illetjük régi dolgainkat.
    De a név – csak név. Szájról szájra adjuk,
    akár az áruló a csókot,
    illékony, mint a lehelet,
    s mint az elcsöppent nyálat, letöröljük.
    Te tört bordájú, légszomjtól ziháló!
    Aki a lábnyomodban
    botolva lépni próbál,
    fejét lehajtva üzeni:
    ma is talál minden szavad.

     

    • • •

    Holmi 2005 | Tervezte a pejk
    Valid CSS! Valid HTML 4.01!