Birtalan Ferenc
EGY HETE SINCS
hogy az álomolga verset írtam
azóta nyugtalanít
görgetem magam előtt
mint beragadt dallamot
halál törött üveg
kétezer-kettőben faddon
elejtettem egy tükröt
eszembe jutott anyám
de annyi csak
összesöpörtem
hogy valami megváltozott
mindenki tudta
én voltam a dráma balekja
novemberben
a khan al khalili bazárban gondoltam
jó lenne eltévedni
nem jönni vissza
fölültök a gépre
én megtanulom a nyelvet
de hogy a picsába írják arabul csepelt
mentem az idegenvezető
magasba mutató keze után
leültünk a minaret előtti téren
és meghallgattuk a gépmüezzint
janiék decemberben kivágták a jegenyefát
nem tudtak ráállni az antennával az adótoronyra
valahol most nyaralnánk
július végén a legjobb huszonötödike körül
bár most ez se igaz
alsónémedi felől villámlik
idehallatszik mélyről a dörgés
a tükörhöz annyit
fene gondolta volna
hogy ilyen halál is lehet
az olgás-álomvers után reggel
levertem egy poharat a sarokvitrinből
hatásvadász epizódja a történetnek
anyu szerint a tükörtörés halál
a szerelemtelenség pusztulat
őrlődöm régvolt időkön
mindenütt szilánkok
temérdek üvegdarab
