G. István László

NEGYVENNEGYEDIK VÉDŐBESZÉD

Kandi lázálma, hogy a vekker
bőréből berreg ki reggel. Mint egy börleszk
utolsó ítélet. Kandi nyújtózik, törülné ki a csipát
a szeméből, de mintha beteg lenne, a szeme
nem enged. Egész teste berreg. Egy ilyen
berregés elől csak elaludni lehet, tudja
jól. No de reggel? Nyakig hideg kádba
merül, bugyborékol a víz. Vastagon
öltözik, titkát ruha alá rejti. Zabál,
hogy elhallgattassa. Berreg. Fekvőtámaszozik.
Veri a testét a földhöz. Két óra múlva,
mint az eszelős. Az ajtón így nem mehet
ki. Nem járhatja végig a lakásokat. Ébredjen,
aki süket. Ébredjen, aki hallja. Ősz helyett
mondja, hogy tél van? Visszaalszik,
megvárja, jó cukor, ahogy más is alszik,
más is ébred.