G. István László

NEGYVENHARMADIK VÉDŐBESZÉD

Találkoztunk a mosodában. A gyűrött
ruhakupacok, mintha torz embereket borítanának
be. Elvesztegetett lélek mindegyik
ruhabála. Kotorásztam a zsebemben az aprók
után. Nekem az etetés sosem ment. A pénzbedobó
szájban az érmék összeakadt fogaskerekek. Apádat
szökőkút szórta szét, most a mosóport
elkülönített rekeszbe öntöm. Alig biccentesz,
csak nézéseden a hályog színe változik. Egymás
melletti gépbe öntjük a ruhát, mintha együtt
hánynánk. Civilizált gyűlöletünk
a mosószerszagban feloldva nem
mérgez, nem bánt. Beállítjuk
az időt, külön-külön, nem nézek oda.
Közös gyerekünket nem tudnád
megszülni. Begyűrődne a lelke
a testedbe, mint mosódobba
a ruha.