HOLMI
HOLMI.org | A Holmi internetes vltozata |
  • A HOLMI postájából
  • Búcsú a HOLMI-tól
  • Figyelő
  • Fordítás
  • Interjú
  • Kotta
  • Legfrissebb
  • Levelezés
  • Napló
  • Nekrológ
  • Próza
  • Tanulmány
  • Uncategorized
  • Vers
  • Visszaemlékezés
  • Vita
  • Főoldal
  • Rendezvények, hirdetések
  • Kereső
  • Repertórium
  • PDF Archívum
  • Lexikon
  • Impresszum
  • Bejelentkezés


    Mihent az rk nyomtatsba egy egsz nemzet elt el kezdenek egymssal vetlkedni, azonnal meg indul a szp elmlkeds...

    Sumonyi Zoltán: ELÉGIA AZ ASSISI CIPŐRŐL

    Sumonyi Zoltán

    ELÉGIA AZ ASSISI CIPŐRŐL

    Gergő fiamnak

    Egyszerre nyirkos lett az ősz, cipőm
    Jelezte rögtön, vékony, nyári talpa
    Kezdett beázni. Néztem hát, minő
    Készletből válthatnék alkalmasabbra
    Szekrényemből, s akkor bukkant elő

    A rég nem hordott téli lábbeli.
    Tizenhat éve Assisiben vettem,
    Ferenc Szentélye mellett, kései
    Napfényben és nagy nyárutó melegben.
    Zöldes frottírbélése volt neki,

    Ez vett le nyári lábamról, hogy ott
    És éppen akkor azt vigyem magammal –
    Aztán a hamvas, halvány bőr fogott
    Meg, széles pertlijével, vastag talppal,
    Amely a padlón mintákat hagyott.

    Szeptember volt tehát, etruszk meleg,
    S először majd csak ősszel Reykjavíkban
    Próbálhattam ki, ott már hó esett,
    S amíg Laxnes felé egy útkanyarban
    Autóbuszunk a hóban megrekedt,

    Hogy tolni kellett, assisi cipőm
    A jégbordákat oly vitézül állta,
    Hogy karcolás se látszott rajt, midőn
    Beszállhattunk, s a társaság csodálta,
    Miként fogott ki így a zord időn. –

    Ezt vettem föl, mert bár sok évre év,
    Ma is szemet vonzó a tűzött fölső,
    A rézfülek sarkában tompa fény,
    Közöttük ikszeket formál a fűző;
    Tartása van, s tartást ad! – Jött a HÉV,

    Lenéztem még, s egy kis peremdarab
    Levált cipőmről! Gyorsan zsebre vágtam.
    Gondoltam, ez majd otthon megragad,
    Csak zárszegély, s nem ront az állagán, ha
    Majd néhány óráig zsebben marad.

    Ahogy leszálltam, újabb fél perem
    Hullott a földre, hát vigyázva jártam
    A szentendrei kockaköveken,
    Mert néha itt-ott éreztette lábam,
    Hogy már nem lépek egyenletesen.

    Aztán otthon: ragasztó, csipeszek,
    S akkor láttam, hogy több darab hiányzik.
    Ragasztani különben sem lehet:
    Szivacstalpából por száll, szertemállik,
    Nincs egyetlen, rögzítő felület. –

    Az hogy lehet, hogy mind a két cipő
    Egyszerre adta meg magát az úton,
    Hogy semmi nem látszott még délelőtt,
    Most meg csak így a részeire hulljon,
    S ne hagyjon egy kis tartalék időt?

    Holmi 2005 | Tervezte a pejk
    Valid CSS! Valid HTML 4.01!