Imre Flóra

„SOUS LE PONT MIRABEAU”

így váltja egymást gyönyör fájdalom
bolond vagy gyermek vár örök igékre
higany-hideg hullámok a folyón
naparanyozta zöld szemed emléke

az idő elmegy én meg itt maradtam
mi erőszakosabb víz vagy remény
a reménytelenség fut el alattam
zuhantam már emlékszem egyszer én

nem egyszer így változik fent s a lent
emlékre emlék vajon ki zokog
közel közel hogy határt nem jelent
se bőr se hús közös szinapszisok

hártyáin magasfeszültség szikrája
minden örömnek fájdalom az ára