Petrik Iván

MIHEZKEZDÉS-NULLFOKOK

mihez kezdjek a szándékaiddal
a véletlenjeidben fázom
épp’ rám illik ez a szépségeiddel bélelt
elnyűtt bunda
megvéd minden viszontagságtól
kíméletlenségedből a mínuszfokok
kigördülnek
mint egy hajnali járat a remíz elé és megkerülnek
hóízű selymes csókjaid ahogy
a csatában elveszett lovak
dideregve poroszkálnak
hazafelé

mihez kezdjek a véletlenjeitekkel
a szándékaitokban sem bíztok
üres metróalagutakkal összefércelt
városaitokban az orrvérzéssel is
megbékéltek öncsalások lepergett zománcát
remények hullavázát mint cukrot
összesepritek
és beleszórjátok a kávészínű éjszakába
majd felkavarja a lomha szél
az érzékek bedugult sugárútján
sárga fényű végállomásán
aki még él álom helyett
álmatlanságot remél

mihez kezdjek a szándékaimmal
a véletlenjeim jobban érdekelnek
bár megkülönböztetni őket
alig lehet
ha alkudozni kezdek magammal
mostanában gyakran engedek
így lesz egyre olcsóbb
lassan
mindenem egy kis műtét előtti drukk megvan még
száz peták egy mákszemnyi szerelmi kábulat megéri
ugyan a dupláját de ha valamit nem teszek meg
már nem kapok érte semmit
pedig ebből éltem eddig s az egyetlen dolog
amitől szívesen megválnék
hogy mindent tudok magamról
nem találhat másik gazdát
így válok önmagam előtt
jól ismert
idegenné