Nádas Erzsébet: LEVÉL SZABÓ ZOLTÁNRÓL*

Nádas Erzsébet

LEVÉL SZABÓ ZOLTÁNRÓL*

Mozdonyvezető nagyapa és lakatos apa, anyai részről cipészmester nagyapa. Törekvő anyja azonban nagyszerű nevelést biztosított neki: a piarista rend gimnáziumába íratták. A hírneves piaristák között is különösen kiváló tanárok keze alatt nevelkedett. Nem vált a szó szoros értelmében vallásossá, de mélyen katolikus volt, az egyház igazi voltát, értelmének mélységét magáévá tette. Számára ez alaphelyzet volt a világ megértéséhez.
Osztálytársai arisztokraták és nagypolgárok gyermekei. Ez neki, a szinte a nyomor szélén élőnek szintén meghatározó volt. Minden élményt felkészült, tiszta elmével, beépítőkészséggel dolgozott fel. Mindez meghatározta tartását és magatartását. Csendes fölényt biztosított számára – a messze látóét.
Zoltán fontos szerepet játszott a 30-as évek szellemi életében. A Kenedi–Gyurgyák készítette kiváló bibliográfia bizonyára megvan Anyádnak, műveiről ezért itt nem írok.
Alapító tagja volt a Márciusi Frontnak. A szociális elmaradottságot tárták fel, és elhatárolódtak a német orientációtól. Fáradhatatlanul járta a falvakat és városokat. Helyzetükről szól A tardi helyzet és a Cifra nyomorúság. Ezek ma már a szociográfia klasszikusainak számítanak. Ezt tudod.
A háború elején felmentették a katonai szolgálat alól mint újságírót, majd amikor ezt már nem lehetett meghosszabbítani, a Mátrában rejtőzködött, szerencsére sikeresen.
Mihelyt lehetett, átment Debrecenbe, és jelen volt a kormányalapításon 1944. december 21-én. 1945. április 11-én jött fel a kormánnyal Pestre.
Több fontos posztot ajánlottak fel neki, de nem akart a politikában tevőlegesen részt venni. Ezért csak a Magyar Közlöny szerkesztését vállalta el, ami egy jellegtelen foglalkozás volt. Így vált lehetségessé, hogy később kulturális attasé legyen a párizsi magyar követségen.
Pontosan olyan nyurga, elegáns megjelenése volt fiatalon, mint amilyennek te ismerted. A legnyomorúságosabb ruha is előkelő külsőt kölcsönzött neki. Találkozásunkkor, 1935-ben, nem hivalkodó, komoly magatartása már akkor, huszonhárom évesen jellemző volt rá. Nemigen tréfálkozott, humora inkább elmés-keserű volt. Mindig olyasvalaki benyomását keltette, mint aki fölötte áll minden gyarlóságnak. Nem voltak szenvedélyei – hacsaknem később a francia gasztronómia és egyáltalán minden, ami francia. Azt hiszem, ebben és önmagában való törhetetlen hitének kialakulásában nekem is volt szerepem.
Szeretett választékosan öltözködni, amikor már tehette, környezetének kialakítását is biztos ízléssel, gondosan megtervezte.
Talán meg kell említenem azt is, hogy szelleme a mindennapi életben nyomasztó volt. Roppant kicsinek érezte magát az ember mellette. Nem sok köze volt az egyes emberhez. Lehet, hogy ebben én voltam a hibás.
Tragikusnak tartom, hogy emigrálása után, akármennyire szellemi vezető szerepe volt odakinn, egyénisége teljes mivoltában nem bontakozhatott ki, nagy vesztesége ez a magyar irodalomnak.
Abban a szituációban, akkor, nem tehetett másként. Nagyon veszélyessé vált a helyzet itt. De bölcsessége talán megküzdött volna az irdatlan nehézségekkel, és elérte volna – hitem szerint –, hogy másként bánjanak az irodalommal. Fontos szerepe lett volna különleges adottságai miatt, de roppant nehéz élete.
Számára, hogy Josselinben élhetett és halhatott meg, nagy adománya a sorsnak.
Íme, ennyi az egész. De többször elővettem újra meg újra, hogy hitem szerint megközelítsem a valóságot.
Remélem, sikerült.
Sajnos ellenőrizhetetlen.

Balatonfüred, 2003. július 14.

Jegyzet:

* Nádas Erzsébet, Szabó Zoltán első felesége, az író harmadik házasságából született lányának, Ágnesnek a kérésére írta ezt a rövid életrajzot, jellemzést. A kéziratot Szabó Ágnestől kaptuk. (A szerk.)