Miklya Zsolt

FÉLTÉKENY LENNÉK

Még nem fogtuk egymás kezét,
nem volt rá szükség.
A beszélgetés volt a lényeg.
Kérve kérlek titeket,
Jeruzsálem lányai,
a gazellákra és a mező szarvasaira:
Ne keltsétek, ne ébresszétek föl
a szerelmet, amíg nem akarja!
És ha akarja?
Mi van, amikor már akarja?
Felkészültél arra, Jeruzsálem leánya,
amikor szökellve megérkezik
a halmokon keresztül, és kopogtat?
Amikor felém fordultál és én
megmutattam a hajtogatott pókot,
amit a felvételi elbeszélgetésre
mintegy kreatív hajlamaimat
bizonyítandó magammal vittem,
ugyanazzal a mozdulattal,
amivel azóta is minden alkalommal
megnyílsz, én is, mintegy magától
értetődően fordultam feléd.
Hogy ilyen előtte nem volt,
és azóta sem, csak veled,
az hosszú folyamat eredménye,
de tudod, nem az eredmény számít.
Az eredő inkább. Mikor a kapcsolat
létrejön, és akarja, hogy legyen.

Tapintani, érzékelni akartuk egymást.
Oralizálni, mint a gyerek.
A beszélgetés sem más,
mint a számomra létezel,
szájammal ismerlek,
megízlelem a lényedet,
mert jó, jó veled nagyon.
Azóta megfogom a kezed,
kézen fogva sétálunk,
nem is tudom, mit tennék e nélkül,
a tenyér, az ujjbegyek ismerete nélkül.
Féltékeny lennék, nyilván.
A féltékenység gyökere itt van:
amikor nem érintelek meg,
és már nem ismerlek úgy,
hogy e nélkül is tudjam,
milyen jó nekem.

Igen, a napi rutin, a mozdulatok
megszokott egymásutánja,
amit felpörget a megélhetési kényszer,
Chaplin kezében a csavarkulcs,
ott is jár, ahol nem kéne, ott is csavar,
ahol csak érinteni lenne szabad.
És nem teheted le, csak járnak
a fejedben, tekerednek a szavak,
csavart csavarra halmoz az információcsere.
Tekeredik a kígyó, rétes akar lenni,
fogtuk egymás kezét a gyerekekkel,
a játszóteret bejáró laza lánc
csigavonalban összecsavarodó
szoros alakzat akart lenni,
egymásba feledkezni egy pillanatra,
s amikor már szorult, a rétes,
pánikreakció helyett váltott a dal,
tekeredik a rétes, kígyó akar lenni.
A féltékenység gyökere itt van,
kígyó akar lenni, bejárni újra,
laza kötelékben, a tágabb teret.

Pirult a szívünk és az arcunk.
Nem tekintettük zsákmánynak egymást.
Egymás mellé szegődtünk, csak úgy.
Szegődj ma mellém.
Fogd meg a kezem.
Nem, ne fogd meg.
Csak mondj valamit.
Hallgass. Hallgass meg.
Felelj. Kérdezz. Közölj.
Nem, ne közölj,
csak mondj valamit.
Csak úgy.
Elegem van az információkból.
Elég, ha ismersz.
Ne akarj velem, csak lenni.
Nem lenni ráérünk még,
Jeruzsálem leánya.