Kodolányi Gyula

ÜZENETEK W. SH.-TŐL

E dühhel
With this rage (65, 28, 29)

„A költészetben legyen valami
barbár, hatalmas és vad.”
(Denis Diderot)

E dühhel beauty hogyan dacolhat
With this rage a szépség hogyan dacolhat
E dühhel a szépség hogyan hold a plea
E dühhel a szépség how shall dacolhat

A süket heaven jajommal felverem
A süket eget with my cries felverem
A süket eget jajommal trouble
And deaf eget jajommal felverem

Így flatter I a sötét arcú éjnek
So hízelgek a sötét arcú éjnek
Szépséggel hízelgek a sötét arcú night
Így hízelgek a swart complexioned éjnek

Legyen a vers végtelen, barbár és vad,
Sötét arcú dühhel csak így dacolhat
Legyen a vers végtelen
Végtelen
Legyen

Magadat megőrzöd
Keeps yourself still (16, 59)

Abádi Nagy Zoltánnak

Mi hajt bennünket, barátom, s hagyunk-e
nyomot a világban? Revolution,
a forradalom volt-e ihletőnk,
az új szerelme? Vagy az évszakok
színpada forgott csupán, revolution
be the same, s váltogatta ugyanazt?
Amit tovább adtál, mindig másképp,
évről évre, mit hozott? Mit hozott
a forrongó, forgó hűség, szeretet?
Lendített-e az örök keréken
thy mind’s imprint, szellemed lenyomata?
To give yourself away keeps yourself still.
Add át magad, s magadat megőrzöd.
Így is, itt is: nyomokban, tán örökre.

Édes, csendes tűnődés ideje
Sessions of sweet silent thought (30, 32)

Laci öcsémnek és Apámnak

Édes, csendes tűnődés ideje.
Sessions of sweet silent thought. Lassú, édes
sweet fulladás a halálba. Forró
halálotok, véreim! Hányszor néztem,
hogy szívjátok le mohón, sweet silent
thought, édesen merengve, méregre mérget,
a perzselő dohánysirokkót, enyhet
a rideg világ hidegére! Szépek
voltatok, boldogok, s rettegtem én.
Láttam: már les rátok a bunkó halál,
that churl death, messzi, titkos rokonunk.
És küldött rátok fulladást, s a testtől
megváltatok. Bugris halál, churl death,
vesztettél. Itt vannak, s én velük vagyok.