G. István László

TIZENNYOLCADIK VÉDŐBESZÉD

Legyen erőd szépen megcsinálni mindent. Sose
hagyj semmit magad után. Kávézacc a csészén,
frizsider aljára kifolyt tej, mézcsöpp, üres vécépapír-
rolni ne maradjon utánad. Mint
a hóban, szépen visszamész, és eltünteted a
nyomokat. Egy gyereket nem lehet a hóban
eltüntetni. Pedig az is maradhatna utánam.
Egy gyerek a kávézaccnál is profánabb. Egy
gyerek mint az életem mellékhatása. Fordulok
a kezelő Istenhez – előre megszünteti?
Hogy különböztessek meg nyomoktól nyomokat?
Ehhez is kéne még valaki. Pedig osztódással
is lehetne. Feküdnék, mondjuk az ágyon.
Egyszer csak leválna belőlem valami. Felnevelni
se kéne, csak nézne rám, önmagam hangja,
önmagam vakreménye. Boldogan hagynám itt,
mint egy szigetet. Éljen magam helyett.