Beck Tamás
EGY ELJÖVENDŐ HALÁLRA
Egyszer meghalsz, s én nap mint nap belélegzem hiányod.
Jelentéssel kitömött csönd tölti majd be a házat.
Szemhéjaid magadra zárod és eltévedsz tagjaidban.
Ariadné kifeszített fonalán ruha szárad.
Templomban reked meg így az áporodott középkor.
Az leszek neked, mi érzékeny orr makacs szagoknak.
Esse est percipi. Ennél többet te sem remélhetsz:
jelenlétem életben tart, mint gépek agyhalottat.
