Szlukovényi Katalin

ÉLŐVIRÁG

a délutáni ferde fénypászmákat
a gesztenyefák alatti füvön
a ránk boruló makulátlan égkék
összes árnyalatát külön-külön

nyár- és lélegzetmeleg kutyabunda
lelkes törleszkedését tenyeremben
egy vicc emlékét amit nevetőránc
őriz ha szövegét el is feledtem

folyóvíz mozdulatlan áramlását
hol a két ág összetalálkozik
tükrén a csillámokat napszín pitypang
látványának viruló szálait

a szélborzolta pázsit hűvösségét
verébrebbenést béka ploccsanását
a borzongást mit felidéz a testem
amit a tested borzongása járt át

egymástól távol is összefonódva
le nem szakítva sosem hervadón
se-vég-se-kezdet koszorúba gyűjtöm
hogy körbeérjen majd ha átadom