Molnár Krisztina Rita

CSEREPES TALAJON

Papagáj, malachit,
maharadzsa, kajak.
Jövevény vagyok itt,
amiként a szavak.

Csak amint a madár
megül egy szigeten,
elidőz, tovaszáll,
ahogy egy idegen.

A homokban a nyom.
Kisimítja a szél,
viszi el. Csak ahogy
sarutalp nyoma vész.

De nem is. Nem is így.
Valamint piheszál
kaszatot kirepít,
s befogad puha sár

valahol. Agyagos,
idegen, cserepes
talajon a kapor
csak ahogy megered.

Szelíden, ravaszul
kiszorítja a gazt
– vetemény ahogy, úgy –
koponyányi malaszt.