Demény Péter

KIKAPCSOLÓDÁS

A végtelenbe indulnál kirándulni,
hogy körülnézzél, vajon milyen is ott,
vajon van-e egyáltalán körül –
de hát itt a Hója, a Bácsi torok,
most már kocsink is van,
mi bajod a Bácsi torokkal?,
mindig mást szeretnél, mint ami van.

Semmi bajom, válaszolod,
már miért lenne bajom?
De mégis a végtelen – – –
Ugyan már, a végtelen,
mi a földön élünk, ha nem vetted volna észre,
igazán benőhetne már a fejed lágya,
nézd, kijött a telefonszámla is,
minek kell annyit beszélni?

Istennel beszélek olykor,
ő azt ígérte, nem számolja fel
az impulzusokat, egy perc vagy tízezer,
az ő szájában ugyanazt jelenti – – –
Nem értem, miről beszélsz,
szerintem a Bácsi torok igazán szép hely,
a kutyát is kivisszük,
sütünk miccset,
meglátod, jó lesz, hagyd csak a végtelent,
hidd el, az sem tart örökké.