Umberto Saba

FELESÉGEMNEK

Olyan vagy te, akár egy
fehér s még zsenge jérce.
Szellő borzolja tollát,
iszik, feje lebiccen,
kapirgál, ám a lépte
rád vall, illőn tehozzád,
királynő lépteiddel
jár-kel, begyes-kevélyen
lépdel a kert füvében.
Jobb teremtés a hímnél.
Miképp a többi jámbor,
Istennek kedves állat
között is rendre-sorra
jobb párjánál a nőstény.
Ha szemem nem csal, és ha eltünődvén
jól ítélek, bennük lelhetsz rokonra,
és nem más asszonyokban.
S alkonyodóban,
ha az álom is eljön,
a tyúknép oly szelíden és kesergőn
pöröl, mint te bajaidat sorolva,
s magad sem veszed észre,
hogy szavad a baromfiudvarok
édesen bús zenéje.

Olyan vagy, mint a vemhes
üsző,
mely szabad még, nem érzi
terhét, sőt, pajkos inkább;
ha simogatod, oldalt
hajol, s nyakát mutatja,
ahol rózsás a bőre.
Ha hozzá mész, s keserves,
nagy hangon bőgni hallod,
füvet tépsz és viszed, hogy
legyen mit neki adnod.
Sietek én is adni,
ha bánatos az arcod.

Olyan vagy, mint az elnyúlt
kutya; szelíden árad
a melegség szeméből,
s vadság lakik szivében.
Mint szent, hever a lábad
előtt, benső tüzével
perzsel, szilaj a lángja,
ám reád mint Urára
és Istenére néz fel.
Próbálna csak egy vendég
vagy az utcán akárki
hozzád lépni, bevárni:
fehér foga kivillan.
Szeret, s eltölti kínnal
a féltékenység.

Olyan vagy, mint a félénk
nyúl. Szűk ketrecében
tüstént ágaskodik, ha
meglát,
s feléd billenti hosszú,
álló fülét, mikor a
cikóriát, a korpát
viszed neki; ha nem kap,
sarokba búvik el, s csak
kuporog a sötétben.
Ki vehetné el azt az
ételt tőle? Vagy azt a
kis szőrt, melyet a vackán,
ahol majd megfialhat,
egybegyűjt? A sajátját,
mit testéből kitépett.
Ki búsíthatna téged?

Olyan vagy, mint a fecske,
amely megjön tavasszal.
Ám ősszel útra is kél,
s benned nincs ennyi fortély.
Tebenned csak a könnyed
mozgás fecskevonás, és
az, hogy nekem, ki magamat öregnek
éreztem s tudtam, a tavaszt üzented.

Olyan vagy, mint a szorgos
hangya. Róla mesél a
csöpp gyermeknek nagyanyja
nyomban,
ha viszi a szabadba.
S ott látlak én a méhben,
s mind-mind a többi jámbor,
Istennek kedves állat
nőstényei között is,
mert bennük ismerek rád,
és nem más asszonyokban.

Szénási Ferenc fordítása