HOLMI
HOLMI.org | A Holmi internetes vltozata |
  • A HOLMI postájából
  • Búcsú a HOLMI-tól
  • Figyelő
  • Fordítás
  • Interjú
  • Kotta
  • Legfrissebb
  • Levelezés
  • Napló
  • Nekrológ
  • Próza
  • Tanulmány
  • Uncategorized
  • Vers
  • Visszaemlékezés
  • Vita
  • Főoldal
  • Rendezvények, hirdetések
  • Kereső
  • Repertórium
  • PDF Archívum
  • Lexikon
  • Impresszum
  • Bejelentkezés


    Mihent az rk nyomtatsba egy egsz nemzet elt el kezdenek egymssal vetlkedni, azonnal meg indul a szp elmlkeds...

    Kicsi Sándor András: AKIKNÉL A FRÁJER MÁR KÖZNYELVI (Román–magyar kulturális szótár. Szerkesztette Benő Attila)

    Kicsi Sándor András

    AKIKNÉL A FRÁJER MÁR KÖZNYELVI

    Román–magyar kulturális szótár
    Szerkesztette Benő Attila
    Sepsiszentgyörgy, Anyanyelvápolók Erdélyi
    Szövetsége, 2009. 198 oldal

    A kulturális szótárak sorában Magyarországon az első Bart István műve volt (1998), majd az angolt sorra követték – elsősorban a Corvina jóvoltából – a más nyelveket és kultúrákat bemutatók. Így sor került a románra is, amelyet a kolozsvári Szabó T. Attila Nyelvi Intézetben készítettek el, Benő Attila vezetésével, 2004 és 2009 között. A kulturális szótár műfajának fontos előzménye például a szovjeteknél az 1970-es évektől lingvostranovedenije néven művelt tudományág, a németeknél a müncheni C. H. Beck kiadó tevékenysége az 1980-as évektől, s a műfajteremtő az angol Adrian Room, aki az 1970-es években éppen a szovjetekkel együtt dolgozott.
    Ez a kötet tehát a román életforma jellegzetes szókincsét gyűjti össze, bemutatja az ezekhez tartozó tárgyakat, személyeket, fogalmakat, különös tekintettel azokra, amelyeket a külföldi furcsának talál.
    Benőék munkájának egyik legfeltűnőbb erénye a román etnobiológia tárgyalása. A fokhagyma (ai) a románoknál is boszorkányok ellen oltalmazó pánácea, a szarvas (cerb) a tisztaság és igazság szimbóluma, a vasfű (iarba fiarelor) fémet lágyít, lakatot nyit, állatot pusztít, a mák (mac) pirossága a románokat Jézus fájdalmára emlékezteti. A korszerű dragonológiát sajátos sárkánytípusok, a balaur (28.) és a drac (76–77.) képviselik.
    Ami a történelmet illeti, a szótárból – érthető tapintatból – kimaradtak a dáko–román kontinuitást megkérdőjelező (vagy éppen igenlő) szócikkek, tartalmazza viszont a könyv a legjelentősebb román uralkodók életrajzát, sőt olyan csoportos elnevezéseket is, mint a fanariot ’fanarióta’ (85.). Kissé sovány szócikkük részletesebb, más tájakra is kitekintő alternatívája a következő: fanarióták (görög phanariótész): az Oszmán Birodalomban a városlakó görögök vezető rétege, akik a XVI. századtól, majd különösen IV. Mehmed uralkodásától (1648–87) és a Köprülü nagyvezír-dinasztia hatalomra jutásától (1656) fontos gazdasági és politikai szerepet játszottak. Közülük került ki a birodalom számos kormányzója, diplomatája stb. A török udvartól kapott méltóságaik legalábbis egy részét pénzért vásárolták. Kereskedőik jó kapcsolatot tartottak a Földközi-tenger térségének számos görög diaszpórájával. Nevüket – bár másutt lakókat is közéjük soroltak – Isztambul (Konstantinápoly) Fanar (Fener) városrészéről kapták. – A román történelemben jelentős szerepet játszott a fanarióta Cantacuzino (Kantakuzénosz), Ipsilanti (Üpszélantész), Sutu (Szutzosz), Caragea, Calimachi (Callimachi, Cálmasul, Calmásul, Kalemakisz) és a khioszi származású Mavrocordat (Maurokordatosz) család. Bár korábban is kerültek ki közülük havasalföldi és moldvai vajdák, Moldvában 1711-től, Havasalföldön 1716-tól 1821-ig közvetlenül a szultán nevezte ki a vajdákat, általában a fanarióták (kezdetben főleg a Mavrocordat család néhány tagja) közül, s ez a korszak az ún. fanarióták kora a román történelemben. E korszak elejének jelentős uralkodói voltak Nicolae és Ioan Mavrocordat fivérek, valamint Nicolae fia, Constantin Mavrocordat. Mindhárman – többször egymást váltva – egyaránt uralkodtak Moldvában és Havasalföldön. A vásárolt méltóságok árát a fanarióták román alattvalóikkal fizettették meg, ezért rendkívül népszerűtlenek voltak. Hatalmuk a román fejedelemségekben az 1821-es felkelésig, Görögország területén az 1821–29-es felszabadító harcig tartott, s a küzdelmekben egyes fanarióta családok (Ipsilanti, Cantacuzino stb.) tagjai már a törökök ellen harcoltak.
    Nincs viszont Dunai Fejedelemségek szócikk, pedig a fanarióták uralma után román származású fejedelmek kerültek Moldva és Havasalföld trónjára, nevezetesen I. Sturdza, (uralkodott 1822–28) és G. Ghica (uralkodott 1822–28). Ettől kezdve a két fejedelemséget egyesülésükig (1859), pontosabban a román függetlenségi nyilatkozat kiadásáig (1877. május 22.) Dunai Fejedelemségeknek nevezték, mely után következett a Románia név.
    A kötet szerkesztőinek figyelmét a román nyelv fejlődése sem kerülte el. Például „fraier: balek, pali. Jiddis eredetű szleng szó, melynek jelentése ’vesztes, mások által kihasználható, rászedhető’, és amely ezzel a jelentéssel más nyelvekbe, így a románba is bekerült. A román nyelvbeli használatában már köznyelvi szintre emelkedett, és leginkább a s,mecher kifejezéssel alkot ellentétpárt”. (87.) A magyarban és több kelet- és közép-európai nyelvben is jelen levő frájer a tolvajvilágból kirekesztő terminus, olyasféle, mint a goj ’nem zsidó’, gádzsó ’nem cigány’. A magyar köznyelvből egyelőre hiányzó, de az argóban máig élő „freier: úri ember, nem a tolvajvilághoz tartozó, a meglopandó áldozat” (Szirmay, 1924: 25.; néhány további említése: Bárczi, 1980: 258.; Hatvany, 1971: 424.; Hatvany Lajos 1927-es hazatérése után került börtönbe). Fazakas István heterogén forrásokból összeállított „ó- és új argószótárában” ez áll: „frejer – 1. barát, társ, 2. nem bűnöző személy, 3. meglopandó, becsapandó áldozat, balek; német Freier: kérő, lovag, gavallér” (1991: 116.). Ami a magyar nyelvjárásokat illeti, Nyíregyházán frajer ’lány kedvese, szerelme’ (Márkus, 1943: 181.; ÚMTSZ, 2: 525.; Gerstner, 1997: 109–110.), a Felvidéken és a Vajdaságban frajer ’vakmerő, beképzelt, nagyhangú, kötekedő fiatal férfi’ (Lanstyák, 2009: 21.), Tallóson a szlovákból frajër ’kötekedő, öntelt személy, szoknyahajcsár, ficsúr, gavallér’ (Gágyor, 2003: 138.).
    Digresszió, de érdekes, hogy az oroszból és annak is börtönvilágából Alekszandr Szolzsenyicin által is említett blatnoj vs. frájer szembeállítás (Kovács & Strés, 1994: 20.) mindkét eleme a magyarból is régóta ismert. Tudniillik a blatnoj szó és a magyar egykor tolvajnyelvi, ma szinte általánosan használt blatt ’kártya’ egyaránt a német Blatt ’levél, lap’ szóra vezethető vissza.
    A blatnoj ’céhbeli tolvaj’ a sajátos, sok szempontból archaikus szervezetű és erkölcsű orosz alvilág, a tolvajtársadalom tagja.
    Benőék kulturális szótárából, a jól reprezentált gasztronómiai szócikkek sorából hiányzik például a marghiloman. A magyarországi, egykori kávéházi kultúránk emlékeit őrző italok közül nevezetes a krampampuli ’fűszeres, szesztartalmú, a felszolgáláskor meggyújtott ital’,
    a spanyol eredetű mazagrán ’kávé konyakkal’, a svájci kávé ’feketekávé barackpálinkával’ – amelyeknek mind az a jellegzetessége, hogy tömény szeszesitalt kevernek a kávéba. A nemzetközi hírnevet szerzett kávéházi italok között nevezetesnek számít a román marghiloman, ami lényegében nem más, mint kávé rummal vagy konyakkal. Az elnevezést a román Marghiloman családnévből szokás eredeztetni, s a család legnevesebb tagjára, Alexandru Marghilomanra (1854–1925) vezetik vissza, aki 1918-ban miniszterelnök volt. A marghiloman tehát Romániában helyi jellegzetességnek számít, és a kávéfajták legdrágábbikának. Hagyományos változatát luxuséttermekben és kávéházakban szolgálják fel; tálcán, csészében tálalják, jégkockákkal, cukorral, s ami a legfontosabb, egy üveg rummal vagy konyakkal, amit a vendég maga adagol a kávéba. Rudnay János margoliman (sic!) néven bécsi különlegességként említette (1976: 168.), s távoli rokona például a cremat nevű „katalán kávé” (Casas, 1985: 394–95.), valamint a New Orleans-i franciás („cajun”) konyhára jellemző cafe brulot, amelyet fűszerekkel, narancshéjjal, likőrrel ízesítenek, s délutáni, esti kávézások során fogyasztanak.
    A román gasztronómiából talán legjelentősebb újabb átvételünk a miccs ’apró darabokban sütött őrölt hús’, amit Benőék mititei néven részletesen tárgyalnak (126–27.). A miccs szó – jelöltje, denotátuma korábbi elterjedtsége ellenére – csak nemrég jelent meg a magyar szótárakban (talán először Sántha, 2004: 166.).
    A nálunk hagyományosabb fasírozott a románoknál chiftea (56.).

     


    Irodalom

    Bárczi Géza: A magyar nyelv múltja és jelene. Gondolat, 1980.
    Bart István: Angol–magyar kulturális szótár. Corvina, 1998.
    Casas, Penelope: The Foods and Wines of Spain. Harmondsworth, Penguin, 1985.
    Fazakas István: Jasszok, zsarók, cafkavágók. Életképek a vagányvilágból, ó- és új argószótár. Fekete Sas, 1991.
    Gágyor József: Tallósi szótár. Pozsony/Bratislava, Madách–Posonium, I: A–K, 2003; II: L–Zs, 2004.
    Gerstner Károly: Tájszóetimológiák. In: Kiss Gábor – Zaicz Gábor (szerk.): Szavak – nevek – szótárak. Írások Kiss Lajos 75. születésnapjára. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi In-
    tézete, 1997: 105–112.
    Hatvany Lajos: Emberek és könyvek. Szerk. Belia György. Szépirodalmi, 1971.
    Kovács Ákos, Sztrés Erzsébet, Szergej Vasziljev (fotó), Dancig Baldajev (rajz): Az orosz tolvajvilág művészete. Pesti Szalon, 1994.
    Lanstyák István: A sajátos határon túli magyar szókincs változatosságának dialektális, regiszterbeli, időbeli és stilisztikai aspektusáról. In: Borbély Anna et al. (szerk.): Nyelvideológiák, attitűdök és sztereotípiák. Bp.–Dunaszerdahely–Nyitra, MTA Nyelvtudományi Intézet – Gramma Nyelvi Iroda – Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kar, TINTA, 2009: 18–24.
    Márkus Mihály: A bokortanyák népe. A Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem Magyarságtudományi Intézete, 1943. (Tanya, falu, mezőváros, 3.)
    Rudnay János: A kávé. Mezőgazdasági, 1976.
    Sántha Attila: Székely szótár. Târgu-Secuiesc, Havas, 2004.
    Szirmay István: A magyar tolvajnyelv szótára. Béta Irodalmi Rt., 1924.
    Timár György – Fazakas István: Szleng-szó-szedet. Fekete Sas, 2003.
    ÚMTSZ: B. Lőrinczy Éva (szerk.): Új magyar tájszótár. Akadémiai, 1: A–D, 1979; 2: E–J, 1988; 3: K–M, 1992; 4: N–S, 2002.

     

    Holmi 2005 | Tervezte a pejk
    Valid CSS! Valid HTML 4.01!