Markó Béla

MENTALEVÉL ANNÁNAK

Mennyi minden van még testedbe zárva:
kétségbeesve küszködöm veled,
morzsollak, mint a mentalevelet,
s abban reménykedem végig, hogy hátha

kicsapnak s elborítnak mindörökre
a nyáron át meggyűjtött illatok,
s hogy az lehetnék, aki nem vagyok,
előbb sikoltva, aztán mennydörögve

kavargunk együtt, szerteáradunk,
el-elhalunk, és fel-feltámadunk,
de így van-e? S ha majd választhatok,

mit választok? Ami az ép levél
felől a szélben úgyis ideér,
vagy tépett ágat s betört ablakot?