Markó Béla

KÖZELÍTÉS AZ ELSŐ SZEMÉLYHEZ

Irtózatosan fáj most már a kétely,
hogy végül hátha visszhang volt csupán,
és annyiféle bizonyság után
attól fél mégis, hogy nem Istenével

beszélgetett, hanem csak önmagával,
s addig igazgatott és forgatott
egy-egy belőle feltört mondatot,
és kínlódott vele, mint egy csigával

a tenger, míg egyszer csak partra dobta,
s ha éppen nem törött szét darabokra,
már nincs hozzá köze, külön hever,

nincs is szüksége rá, tulajdonképpen
ő fénylik ott csont- s csipkeköntösében,
s nincsen különbség: ezért nem felel…