Jász Attila

SZÍVSKARABEUSZ. VISSZAPILLANTOTT TÜKÖR

i/ vonatablak
Kinéztem az ablakon, és eufórikus érzés fogott el
a suhanó, maszálódó tájtól. Hogy egyszer tényleg
meghúzom a vészféket. És leszállok. Elindulok,
eltűnök, mosódom el a tájkép pillanatnyi részletében.

ii/ tájvázlat
A táj egy ember arca. Ezt tudod. Hol öreg,
hol fiatal. Legtöbbször negyvenéves férfi.
Ne higgy azoknak, akik nőnek látják és intim
testrészeket vélnek felfedezni. El van rejtve.

iii/ ablakeső
Ablakból nézem a rézsutos esőt, ahogy
szeretem. És nem akarok verset írni róla, mivel
roppant poétikusnak látom. Mégis az lesz,
ki tudja, miért. Így hallgatok róla.

iv/ sötétsarok
Visszajön, pedig el se ment. Csak elbújt
csendesen, meghúzódott a test sötét
sarkában, várta az alkalmat, mikor a legrosszabb.
Mindig az. A váratlanság pedig nagyon az.

v/ fényforrás (Blake: Jézus születése)
Így fogok megszületni, a feltámadás
pózában, villanykörteként világítva
be a szobát. Minden ismerős. Az
elrendezés, a kompozíció. És mégis.

vi/ derűs (Herzog: Fitzcarraldo)
Egyetlen derűs filmjét öt haláleset, kéz- és láb-
törések, repülőszerencsétlenség kíséri. A film
elkészülése maga a siker. Ebből sugárzik a derű.
A film túlnő a forgatáson. Operaház a dzsungelben.

vii/ talajment
A fiú megszüli apját. Szilárd talajt
a lába alá. Megtapossa és nyomokat hagy
rajta. Nincsenek gyökerek, nincsenek út-
jelző fák. Marad a sár. Talajmenti fagyok.

viii/ filmterv
Szépség ömlik a képeken. A város ködpárás, esőtől csillognak
az utcák. A szobák világosak, tiszták. A nő akár egy festmény.
Gyönyörű. Főleg a nyaka. Ruha suhog. Az asztalon gyümölcs,
hosszú kristálypohár. Valahogy mégis nyomasztó minden.

ix/ ártatlanul (Po Csü-jibe „léptem”)
Ártatlan dolgok segítenek. Egy nádszék a kertben,
egy fa árnyéka, pár szem málna a szájba.
Mi hiányzik még? A másnapos boldogság
aznapossá válik. Fényes ég a mélység földszínén.

x/ archaikusság (Kurucz István állatképeiről)
Ez az állat nem állat, csak látszat,
vagy emberi maszk. Ahogy a festő ujja érinti a vásznat.
Ez az állat nem él, hanem létezik. A templom lépcsőjén
vért iszik, vagy összeteszi a két kezit.

xi/ fehérangyal (Csontvárynál)
Az angyal alszik épp, a híd korlátján.
Szárnyai az ég felé merednek, a mélység fölött, a semmibe.
Minden más valóságos. De ki figyel az angyal mellett
az idős szerelmesekre és mesés környezetükre?

xii/ fahajó (Aguirre, Isten haragja)
Ez a történet nem vezet sehová. Az egyetlen valóságos dolog
egy hajó a fa tetején. A pár pillanatnyi jelenetért
a rendező felhúzatott a fára egy többtonnás vitorlást.
Tépett vásznai ott lebegnek az őrült látomásban.

xiii/ lélekpára
A lassú kameramozgás bejárhatóvá teszi a tájat. Mintha
először látnád azt a részletet a világból, és nem tudnál
beszélni. A domb élénkzöld. A völgy kékpárás.
A hajnal éles, pontos. Szinte felsért.

xiv/ képálom
Az első kép egy ajtó. Hosszú folyosóra nyílik,
ahonnan újabb ajtók nyílnak. Lenyomod
a következő kilincsét, útelágazásra látsz.
Mész tovább. Ajtók. Nyílnak, csukódnak.