Petri György

RÉGI IDŐK MOZIJA

Megúsztam, mert gyerek voltam,
félénk és gyanakvó gyerek
az egyszál eszemmel
az idegen és vonzó zűrzavarban.

Öltek akkor korombelieket
csiklandozott gyereknyakon kötél
de hát muszáj felejteni!

Ott fagylaltoztam aznap is
a klinkertéglás kaszárnyával szemben.
Talányosan fehérlett
a Jog bekötött szemű asszonya.
A katonák megszokottan sétáltak.

Vasárnap volt, vasárnap.
Mint az ügyész buggyanó mandzsettája,
félrevasalt ráncokat vetett
a Duna. Egymagam

téblábolok a szürkületben,
minden hát hiába volt,
csak így magunknak ez a csak,
a hossza-széle nevetséges fel-alá-
Vasárnap van. Vasárnap.

1984. március