Petri György
ÖNARCKÉP
I
A fény nyirkos szalmáján rothadok,
mint trágyás törek-almon a rabok.
Foszló látomásaimon hanyatt
fekszem mint vizen felfordult halak,
gyöngéden települ rám a halál,
………………………………………… *
II
Kifordult tenyerekkel megy a vak
a puha cethal-gyomor éjszakában,
álmodó lovakként tengerek ránganak,
ránehezül a Hold síkos nyomása,
hullámzó némaságban egyre várja,
hogy az émelygő félelem kihányja
a nappal dübörgő partjaira.
III
Harmadnapon a teve földre rogy,
nyakában a szomjúság görbe kése,
s fölkavarja a sívó homokot
a leopárdok száraz röhögése.
’63. ápr. 7.
* Ezt a sort még nem tudom…
