Petri György

A HALOTTKÉM SZÓL

Orromba fújja a szél
enyészhetetlen múltak dögszagát.
Pázsitlepte tömegsír ez az ország.
Felejteni kéne, tudom, felejteni.

Hm, ez a koponya, nem is talányos
– hiszen ez itt a bemeneti nyílás,
s milyen közelről! lőporfüst a sebszegélyen…
De hol jutott ki?
Egy golyó
kell bolyongjon a sajtos
masszává fajult agyban!

A halottkém
szólítja élőkémet. Sajna:
nincs bennem eleven már –
Haj-, köröm- és szakáll-
növesztő csont-bőr-húscsomót
utálat éltet és kínos emlékezet,
meg hogy ünnepre-petyhüdt
képetekbe üvegtörőn vihogok.