Villányi László

A SZÉTVERT SZEKRÉNY

Lábass Endrének

Néha hitvese hangja félbeszakítja álmát,
de horkol tovább, emlékek és történetek
utcáiban bolyong, s nem tudja, ki az, aki
kiabált, amikor ô képtelen a hangos szóra,
kinek az ökle ütött rést a fürdôszoba ajtajára,
kinek az indulatát ôrzi a szétvert szekrény.
Megébredve hiába adja össze a keserves
évek számát, elfelejtôdtek a hajdani kínok,
benôtte a fû a gyötrelem városát.
Már alig emlékszik arra a valakire, aki
a vasútállomás pénztáránál, a kérdésre,
hogy meddig kéri a jegyet, azt felelte: reggelig.