Albert Babinot (15??–1570)

NEM SZÁNVA A HALOTTAKAT

Mikor a Nap, a Mindenség fáklyája
A tengerek mélyében elmerül,
S látjuk, hogy rá sötét fátyol terül,
S belép velünk a meghitt éjszakába,
Senki se bánja, hogy magát se látja,
Mert biztos lehet kétségen kivül,
Hogy a Nap nekünk újra felmerül,
Miután szabott pályáját bejárta.
Könnyek és gyász nélkül láthatod ezt:
A Lélek a halandó, vézna test
Börtönét halhatatlanul elhagyja.
S e testbe, melyet elvitt a Halál,
Megújulva, midőn eljő a napja,
A Lélek is majd újra visszaszáll.

Somlyó György fordítása