Szlukovényi Katalin

KUPLERÁJ

Az asztalomon tiszta kupleráj,
ágyból nézem a kóbor porcicákat,
minden határidő folyton lejár,
s a szavak mind szanább szét kóricálnak.
A lámpa körül bogárraj dönög,
a tömérdek gond önmagába kergül,
mit rendnek szántam, buzgó ördögök
kusza csomókban kötözik rám terhül,
s ki kapálódzik, csupán kimerül.

Hatalmas férfipizsamába bújtam,
és aki kölcsönadta, ideül,
és szájába veszi a nagylábujjam,
s mint kuplerájban ágyak, asztalok
útvesztőjében felkattintott lámpa,
a test boldog értelme fölragyog:
cicák határtalan dorombolása.