HOLMI
HOLMI.org | A Holmi internetes vltozata |
  • A HOLMI postájából
  • Búcsú a HOLMI-tól
  • Figyelő
  • Fordítás
  • Interjú
  • Kotta
  • Legfrissebb
  • Levelezés
  • Napló
  • Nekrológ
  • Próza
  • Tanulmány
  • Uncategorized
  • Vers
  • Visszaemlékezés
  • Vita
  • Főoldal
  • Rendezvények, hirdetések
  • Kereső
  • Repertórium
  • PDF Archívum
  • Lexikon
  • Impresszum
  • Bejelentkezés


    Mihent az rk nyomtatsba egy egsz nemzet elt el kezdenek egymssal vetlkedni, azonnal meg indul a szp elmlkeds...

    Kemény István: BÚCSÚLEVÉL

    Kemény István

    BÚCSÚLEVÉL

    Édes hazám, szerettelek,
    úgy tettél te is, mint aki szeret:
    a tankönyveid és a költőid is
    azt mondták, hű fiad legyek.

    Hű is voltam, fel is nőttem,
    cinikus ember se lett belőlem,
    csak depressziós, nehéz és elárult,
    bezárt cukorgyár a ködben.

    Őzek fáznak a szántáson
    vagy egy kisváros, alig látom.
    Ígértél nekem egy titkot, hazám, hogy
    mi a fontos a világon.

    Hogyha néha belekezdtél,
    az se volt baj, hogy nem szerettél,
    majd szeretsz mást vagy magadat, nem baj,
    de egyszer csak öreg lettél.

    Gonosz lettél, vak és régi,
    egy elbutult idegen néni,
    aki gyűlöletbe burkolózva még
    ezer évig akar élni.

    Nem kértél, hogy mosdassalak,
    annyit se morogtál, hogy hagyjalak,
    mint egy szőnyeg, feküdtél a semmin,
    elárulni se hagytad magad.

    Az én teám közben elforr,
    nem vagyok az már, ki voltam egykor,
    az életem nagy happy end nélkül is
    véget érhet, mint egy verssor.

    Azt játszod, hogy nem is hallasz,
    túl nagy énfölöttem a hatalmad.
    Hozzád öregszem és belehalok, ha
    most téged el nem hagylak.

    Amíg élek, úton leszek:
    használni akarom a szívemet.
    A fejemben szólal majd meg, ha csengetsz,
    édes hazám, szerettelek.

     

    Holmi 2005 | Tervezte a pejk
    Valid CSS! Valid HTML 4.01!