Imre Flóra

„TON SOUVENIR…”

micsoda képek kavarognak
kontextusukból kivetett
pillanatai tág napoknak
felületek testek szemek

álom és ébrenlét határán
csontok és izmok ragyogása
a látásnak feszül a látvány
emlék arca a valóságra

létező és nem létező
idő és tér egymásba fordul
valami rejtőző erő
lobog testen emlékeken túl

a látható mögött felett
örökké engem néz szemed