Csomós Szabolcs

ÉRTŐL AZ ÉGIG

Megőrizni magam,
meg az adott szavam
nem volt könnyű itten,
becsületben, hitben
befőzött az Isten,
dunsztolt harminc évig,
tartósított végig
az értől az égig,
nikotinban, szeszben
az ítélőszékig,
agyamtól a szívig
kaparászó neszben,
megállhatok majdan
önmagammal szemben,
bíróként a rabban
egyetlen alakban.

Kiállok a szirtre.

Tengerkék nyugalmat
sirályszárnyam ír le.
Fényes a föld, röge
is gyémántként ragyog,
tart a lét öröme:
nem élek, már vagyok.