Szabó Sándor

ÉJSÖTÉT JOGGINGBAN

a haldoklók egyedül zuhannak
de már úgy sok-sok eleven is
és az ösztönös falka-rangnak
humanizált szép rendszere itt
szertefoszló: csak időleges
érdekelvű csapatformákat
emel süllyeszt és lám a kezed
fejére a véred is rácsap
netán ha már csupáncsak teher
és nem haszon vénült személyed
merülhetsz mint kútba a veder
ritka luxus a hálaérzet
no persze sok ifjabb is „káló”
és képtelen fölkapaszkodni
agyalogtam így ágyba szálló
latolgatva: most mit fog hozni
a féléber álom szeszélye?
és egyszer csak láttam hogy itt van
életemnek végső esélye
csuklyásan éjsötét joggingban!
nem volt szarva nem volt patája
vizitelni jött csak dörmögte
van-e ciánkapszula nála?
ezt firtattam s Ő: később jössz te!
de a „jobblét” mikéntjét nézve
meghallgatná becses igényem
bár az anamnézis szerinte
azt mondja nincs közel a végem
én totális stroke-ra szavaztam
okét mondott és följegyezte
de döntés csak a Hivatalban!
s akkor újra eljön egy este…