Petrence Sándor
GYIM-GYOM
tank-űttemíny a ház-körüli dógokrú
Annyi verset írtam ín má’ minden másrú,
Hogy meg feledkesztem, jaj, a kapálásrú!
Mán így versileg is, de a’ mmíg nagyobb baj,
Hogy a kít kezemmel is csak sebbel-lobbal.
Hát a kapálást, aszt, úgy kő meg-csinyáni,
Hogy a fődhö’ derík szögbe kíne álni,
Meg fogni a kapát, ís beli a fődbe,
S eszt ismítelgetnyi, úgy, hogy negyed ötre
Meglegyen az egísz, mert utána verset
Kű míg írni róla, meg asztán a meccset
Ís meg kőne nízni, ís arrú is verset
Szoktam vót ín írni, mint most egy kevesset.
*
De asztán e dógok helyett is csak írtam,
Oszt az egísz kiskert szígyenszemre itt van
Megkapálatlanú’, s meg maratt sok gyim-gyom:
Fű kíne má’ venni valakit, hogy írgyon*
* ín helyettem; csak ez má nem fírt belí a szótag-számba!!!
