Németh Bálint

TÜMMEDÉS

a fotelben ül, a szigorú, ráncos homlokú
fotelben, a fotel mellett a padlón a tálca,
rajta a kiszáradt dohány morzsái, mostanában
abból tölti a cigarettákat, abból a maradékból,
a hajszálakkal, papírdarabkákkal kevert
maradékból, amire azt mondta egyszer,
most már csak ez a purzsalék maradt,
és akkor a többiek kiröhögték, honnan
veszed ezt a purzsalékot, ilyet élő ember
nem mond, ő meg tiltakozott, hogy igenis,
létezik ez a szó, az apjától hallotta és
úgy hiszi, ilyesmire használhatta az apja,
persze nem pont a dohány maradékára,
mert az apja egészen rövid ideig bírta csak
a cigaretták töltését, maradt inkább a mentolos
főnixnél, míg le nem szokott, de a purzsalék
attól még létezik, a többiek meg időről
időre azt mondják, te purzsalékos,
jössz megint a purzsalékoddal, erre gondol,
a hűtőben talál egy sört, visszaül a fotelbe
és cigarettát tölt magának, gyorsan ég el,
mert a dohány kiszáradt, egy szelet almával
újra lehet nedvesíteni, de ahhoz várni kellene
egy egész éjszakát, a dohány meg most kell,
a purzsalékos, hajszálakkal, papírdarabkákkal
kevert dohány, rágyújt, beüti a gépbe, hogy
purzsalék, mert a gugli biztos kidobja,
nincs olyan szó, amit a gugli ne ismerne,
még a muszályra is rengeteg találatot ad,
hát akkor erre miért ne, entert üt és nincs
találat, a gugli nem ismeri a purzsalékot,
amit pedig nem lehet kiguglizni, az sose
létezett, jó lenne erről megkérdezni az apját,
felelősségre vonni akár, hogyan is állunk akkor
purzsalék dolgában, de az apját valószínűleg
nem érdekelné a dolog, különben is leszokott
a halála előtt, nem volna képes tehát hiteles
útmutatást nyújtani, pedig erre lenne szüksége
most, kivitelezhető tervekre, hogyan kell
működnie ezután, változtatnia kell-e a töltés
megszokott metódusán, átalakítandók-e
innentől az emberi viszonylatai, most, hogy
purzsalék nincsen és gyorsabban ég
minden kezdetvég, és egyáltalán, jogában
áll-e fölkelni ebből a fotelből és járkálni,
ebből a fotelből, amelyben most jobb
híján hátradől és tümmed.