Kántor Zsolt

VASALÓ, FREGOLI

Két angol hölgy emléke

mintha forrássá válna a csigalépcső
s ömlene a múlt mint palackból kiszökött eszme
s a tenger a szobába egy tündért ereszt be
mint a mese ajtaján a piperkőc kérő

s az egész lakás egy hajóvá alakulna át
a pereme mint a poharak ajka
s kalapáccsal matat egy álmatag dajka
kis fogókkal szerelgeti a mát

a könyvespolcok megreccsennek mint az ágy
Virginia Woolf és Sylvia Plath kiált
a Hullámok a Megérzések partjait mossák

a vasaló a fregoli alól épp kiesni kész
a szekrényből szagok a naftalin a mész
most e két könyv egyetlen kabin

a tegnapi poén nem nevet a main