HOLMI
HOLMI.org | A Holmi internetes vltozata |
  • A HOLMI postájából
  • Búcsú a HOLMI-tól
  • Figyelő
  • Fordítás
  • Interjú
  • Kotta
  • Legfrissebb
  • Levelezés
  • Napló
  • Nekrológ
  • Próza
  • Tanulmány
  • Uncategorized
  • Vers
  • Visszaemlékezés
  • Vita
  • Főoldal
  • Rendezvények, hirdetések
  • Kereső
  • Repertórium
  • PDF Archívum
  • Lexikon
  • Impresszum
  • Bejelentkezés


    Mihent az rk nyomtatsba egy egsz nemzet elt el kezdenek egymssal vetlkedni, azonnal meg indul a szp elmlkeds...

    Lackfi János: IDŐELTOLÓDÁS

    Lackfi János

    IDŐELTOLÓDÁS

    Kanadai szállodaszobámban éjjel három-négy óra körül
    rendszeresen felébreszt mobiltelefonom csörgése. Az otthoniak
    nyilván úgy vélik, reggel tíz-tizenegy tájban már a művészlelkek is
    biztonsággal hívhatók, nyilván ücsörgök számítógépem előtt,
    és dolgozom, ahogy kell. Ehhez képest én szorgos önmagamtól
    mintegy négyezer kilométernyire aludni próbálok ég és föld között,
    a tizenötödik emeleten, közben a függöny résén áthunyorognak
    a szemközti toronyházak – az irodákban szégyenérzetemet
    fokozandó, ilyenkor, éjszaka is derengő, mini képernyőket
    böngésznek, faxpapírokkal hadonásznak a hangya-
    sziluettek. Ágyam odvában vackolódó tücsökként
    próbálok visszazuhanni az álom legalább tizenöt
    emeletnyi mélységébe. Estig aztán hangya módjára
    nyüstölöm a munkát, és szédülő tekintetem lehajigált
    gyümölcsei időnként nagyokat toccsannak az odalenn tátongó
    aszfalton, ám hiába készülök el egy-egy jobb szöveggel, fordítással,
    otthoni énem kábultan húzza a lóbőrt, meghallgatni sem hajlandó,
    amit írtam, visszatúrja magát földszintes álmaiba. Miközben fürdöm,
    ő bambán kortyolgatja ebéd utáni kávéját, miközben Robinsonként
    a szupermarketben partra sodródott, olcsó élelmiszereket falatozom,
    bébirépát sonkával és fűszeres zöldséglével, ő felolvas egy író-olvasó
    találkozón, miközben franciául nyilatkozom egy angol nyelvű
    rádióadónak, ő különórára fuvarozza gyermekeit. Hiába ismétlem
    meg mozdulatait, hiába utánzom mimikáját, hiába próbálom aprólékosan
    visszaadni a stílusát, hiába, hogy én tudok róla, ő pedig mit sem sejt
    rólam, képtelenség, hogy utolérjem, Akhilleusz sosem előzi meg a teknőcöt,
    mert amíg bizonyos távolságot megtesz, a páncélos atyafi szintén araszol
    valamennyit, igaz, sokkal kevesebbet, de az a kis eltolódás mindig megmarad.
    Majd repülőre ülök, hidat verek a térben, és sokszor tizenöt emeletnyi
    magasból temetem be az idő közöttünk tátongó szakadékát.
    Elcsíphetetlen mégis a pillanat, amikor két énem összeolvad.

     

    Holmi 2005 | Tervezte a pejk
    Valid CSS! Valid HTML 4.01!