Kiss Judit Ágnes

TITOK

ne beszélj arról, ami otthon.
ha válnak, verik egymást, el lehetne.
de a leveleket a felső polcon,
a rádiót, amit csak éjjelente…

mert bárki lehet civil ruhás rendőr,
és van kínzás, sőt akasztófa is,
mert kirángathatnak a tanteremből,
és bevallod, bár bizonyítva nincs,
azt a bácsit, meg hogy miről beszélt,
az újságpapírba csomagolt könyvet,
hajnalban olykor verejtékben úszva
a zajokra, hogy biztos érted jönnek –

rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
a titkokat magadon is belül,
ha kiderül, hogy a sejtekben, vérben,
apa és anya börtönbe kerül.

tanulj úgy tenni, mintha tényleg semmi,
megbújva, némán, jég alatt a tó,
ha fölveszed, a süket telefonban
hallod, hogy kerreg a lehallgató.