Sopotnik Zoltán

AZ UTCÁNAK VÉGE VAN

Minden politikus majom,
mondogatja nagymamám
még a halálon innen.
(Mamikának hívtam,
szíve összeért az éggel.)
Én a bájos kisfiú persze
nem értek belőle semmit,
segítek inkább gyúrni a
levestésztát, ami az utca
elejéig ér, mondhatjuk úgy,
képzeletben.

Hol az utcának vége van,
sakkozik nagyapám. (Apósnak
hívtam, szíve összeért az
éggel.) Minden politikus
majom, tolja az igét a sakkal.
Király, paraszt, bástya. És
káromkodik, ha a történelem
megszalad a táblán. Náci
tisztet üti komcsi pártvigéc,
és fordítva, mindig ugyanúgy.

Minden politikus majom,
Végtelen a dal, mint a tészta.
Tangó, azt hiszem, tangó,
lassú lábtalpkopogás a
hatalom visszerén. Szombaton
cirkuszba visznek nagyiék,
végre én válthatom meg
a jegyet az egész városnak.
Végre én.