Petrik Iván

EMLÉKEIM AZ URALKODÓ IFJÚKORÁRÓL

(man at work)

addingham nesfield ilkley otley
a folyó mentén délkelet felé ó a wharfe
könnyű lesz elfelejteni szelíd sodrását
holnap ha szerencsénk lesz

délnek fordulunk és nem fogok emlékezni
mint a király alkoholtól megduzzadt
szoborszürke arcára amelyet rózsafüzérként
körít szakálla s mintha könnyei sós folyása
fehér lepedék ül két orrtövén de john cressy
gyorsabban jött mint gondoltuk a stainburni
dombokról még délelőtt aláereszkedett
mi éppen csak át tudtunk kelni jókor hajnalban
a két folyó összefolyása után egy pipafüstnyire
az első gázlón az ocsmány hidegben
és dideregve vettük az utolsó jó tanácsot
míg ölhetsz foglyot ne ejts
a leathley melletti síkon remegő lovakon ülve
valahol máshol akartunk lenni menetelni
észak felé vissza a mindennek tükröt tartó
hidegben élénkzöld legelőkön ahol majd
egyszer a lidley woodsi víztározó lesz
most persze még nyoma sincs
de nem nézelődni képzelődni jöttünk hanem

beteljesíteni a rendelést lemészárolni
testvérként elunt elleneinket így törekedni
a legjobbra amit csak sorsunk enged nekünk
bár nem tagadom fertelmes látvány volt
a lord cobham of sterborough sisakrostélyán
kikandikáló nyílhegy vagy will pulleston
neki combját faragta meg
durván egy kelevéz hogy csontja
is kifordult s az ifjú percy
sir thomas szakálltalan lányos arcát
félig lehántotta egy nehéz kard
s a habókos walesi owain glyn dwˆr

gerince mellett fúrta át testét a kopja
és arundel earlje barátom richard
kinek fejére nem leltünk az ingoványban
a köd közben leereszkedett rájuk
john holand fütyörészett aztán hányt
greg sais bámult maga elé egy árva
szót nem szólt én a holtakat szemléltem
ahogy bordájukból kiáll
kettétört zászlós kopjaszár
morfondíroztam a dolgon mint bertrand
de born a provanszál költő hajdanán
az ingemen a vérfolt úgy éget
mintha húsomat sütné rajta
a kolduséj amely tisztábban ad meg
minden szenvedést öszvérháton
rabolt málhák fölött örökkön
örökké mintha szívünk legmélyebb üregéből
így rikoltott a bolond kinek talán
az előző perc vette el az eszét
veletek vagyok mindig mert
sosem vagytok sehol
pool harewood collingham azaz tovább
kelet felé a yorki udvarházhoz nyitva már
az út eltűnnek a dombok szétszaladnak mint

a birkák fent kirkcudbrightban otthon
a hulla-fényben bőrig ázva
a mindenség bélsarába nyakig préselődve
szürke kezeinkkel minden foltot
letörlünk a homlokunk azon helyén
ahol az isteni gondviselés lát
belénk és úgy szeretnénk hogy a világ
tengelyén lovagoljunk legfőbb
támaszunk hogy szerte a királyságban
igazán élők csak mi vagyunk
léptetünk völgyben mintha fent baktatnánk
hegyfokon a folyó partot mosó vize pedig
járványt ígér alattunk melyben derűs
beteggé mossuk kiszáradt arcunk szavak
helyett a fegyverünk szerelmével hivalkodunk
fel kell még jegyezni hogy urunk miután

york biztonságos falaihoz értünk
a következő szavakat intézte lovagjaihoz
többször jártam már híveinknél e vidéken
de mondhatom volt már nyugalmasabb utam
mindazonáltal a táj egyedülálló
elhagyatottsága kárpótol mindenért
isten segedelmével… a további szavait nem
értettem és később sem találkoztam senkivel
aki fel tudta volna idézni sőt olyannal
sem aki emlékezett volna arra hogy york
biztonságos falai előtt stb. stb. stb.